A chilei Antonio Skármenta regényében Mario Jiménez, a romantikus postásfiú arra kéri ügyfelét, Pablo Nerudát, a világhírű költőt, hogy írjon szerelmes verset a lánynak, akit meghódítana. Az index cikkét olvasva azt gondolom, ma már nem egy költőhöz érdemes fordulni.

Több tízmillió felhasználó engedi meg ma világszerte, hogy a Google végigolvassa és kielemezze leveleit. A hatgigás tárhelyet biztosító, kényelmes és megbízható szolgáltatás annak érdekében kutakodik, hogy leveleink mellé releváns hirdetéseket helyezzen el. Egyelőre. Az egyesült államokbeli jogi szabályozás a privát adatok ilyetén felhasználását nem tiltja.

Végiggondolni is nehéz, hogy mennyi minden lehet tízmilliók napi levelezésében. Élet, halál, öröm, bánat, szerelem, csalódás, barátság, harag, giccs és remekmű kavarog látszólag örökre kibogozhatatlanul. De kellő türelemmel, kitartással, és a megfelelő kereső algoritmusokkal valószínűleg összeállítható egy olyan szerelmes levél, amellyel nemcsak Jiménez tizenhét éves arája, de voltaképpen bármely érző ember meghódítható.

Ezzel persze most csak egyetlen, talán nem is túl praktikus felhasználását említettük azoknak a lehetőségeknek, amelyeket az önként egy világcég kezébe átadott titkaink jelentik. Könnyen lehet, hogy másoknak kevésbé szelíd gondolatai támadnak.