Egyre ritkábban érzem, hogy meg kellene itt szólalni. Hogy a szabadság, amelyet ez a fórum valamennyiünknek ad, kihasználandó és kihasználható lenne. Érlelődnek, végül a kukában kötnek ki aktuálisnak szánt közéleti írásaim. Kedvetlen vagyok, ha híreket olvasok. Ha úgy tetszik, legyőztek.

Mert egyszerűen már nem éri meg, hogy időt, energiát, gondolatot fektessek a hazai közéletbe. Nincs kedvem szóba állni szereplőivel, mert akkor partneremnek kellene elismerni őket. De én piszkosnak érzem magam, ha Magyarország belpolitikai eseményeiről olvasok. Botrány botrányt követ mindenféle következmény nélkül. Nincs, aki ügyelne már a látszatra sem.
A végső lökést ehhez a búcsúhoz az álszent és szemforgató hiszti adta meg, amely az ORTT szerdai döntését követi a médiában. Mélyen egyetértek Uj Péterrel: egy pártpolitikusokból álló testület csakis pártpolitikai döntést tud hozni. A hazai sajtó és különösen a MÚOSZ – érintettje lévén az egyébként valóban gusztustalan mutyinak –, drámai hangvételű közleményben esik neki a politikusoknak. Mintha csak most venné észre, hogy ebben az országban régóta, évtizedek óta szellenteni sem lehet pártpolitika nélkül. Mintha a politikusok sokéves kicsinyessége, önérdeke, pénzhajhászata csak és kizárólag a hírközlést, a kereskedelmi rádiózást és televíziózást érintené.
Befejezem hát jelen hasábokon a közéleti apropóján kifejtett lamentálásaimat. Időmet, energiámat, tehetségemet (ha van) értelmesebb cselekvésekre fogom fordítani. A honi közélet pedig fetrengjen immár nélkülem évtizedes mocskában.